Debrecen

Debrecen Északkelet-Magyarországon fekszik, 220 km-re a fõvárostól, Budapesttõl. Több mint 203 000 lakossal Magyarország második legnagyobb városa. Debrecen a Kelet-Magyarországi régió központja, gazdasági, kulturális, oktatás, sport és turisztikai szempontból is. Nemcsak szép és a maga nemében páratlan, összehasonlíthatatlan, de nagyságában is emberi léptekkel mérhetõ város.

Debrecen már az Árpád-korban lakott település volt, elsõ írott említése 1235-bõl való (a Váradi Regestrum említi). A 13. század végén indult meg a település fejlõdése, mint a Debreceni család birtoka, 1361-ben sikerült mezõvárosi rangot kapnia. A debreceni gazdaság alapját az állattartás, a földmûvelés és a kereskedelem teremtette meg, melyekhez jelentõs kézmûipar is társult.
Debrecen történetében meghatározó szerepe volt a 16. századi reformációnak, hiszen az új hit legjelentõsebb magyarországi központja lett, éppen ezért kapta a „kálvinista Róma” jelzõt a város. 1693-ban szabad királyi város rangot kapott Debrecen.
Az 1660-ban alapított Debreceni Református Kollégium õrizte meg a város országos jelentõségét, hiszen a kollégium az ellenreformáció idején is kulturális és tudományos fellegvárnak számított. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc alatt újra jelentõs politikai szerep jutott a cívis városnak, amikor több hónapig itt székelt a magyar kormány és országgyûlés, valamint a debreceni Nagytemplom adott otthont 1949. április 14-én annak a gyûlésnek, ahol az ország függetlenné nyilvánítása és a Habsburgok trónfosztása történt meg.
Debrecen 1950-tõl az új Hajdú-Bihar megye központja lett, majd a következõ években fontos ipari központtá vált, mindemellett a kulturális és fõleg a tudományos jelleg is tovább erõsödött számos oktatási intézmény létrejöttével.

Debrecen látványosságai:

  • Piac utca: már a középkorban a közepén futott végig a legrégebbi utca, nagyvásárok és a piac színhelye, elsősorban állatvásárokat tartottak itt. Az utca a vásárokról kapta a nevét. Ma sétálóövezet, amely méltóvá tette Debrecent a „virágok városa” címre.
  • A „Debreceni Nagyhíd” maradványai: az egykori híd 650 méter hosszú és 6-7 méter széles volt és gyalogos közlekedés folyt rajta. A városi csatornahálózat kiépítésével nem volt szükség a hídra, ezért lebontották, maradványait az utca újbóli átépítése során találták meg.
  • Régi városháza: a klasszicista épületet 1843-ban építették Povolny Ferenc tervei alapján. Az épület az 1849-es év történelmi eseményeinek színhelye volt, amikor január 7-től május végéig Debrecen az ország fővárosa volt. Kossuth Lajos akkoriban Magyarország kormányzója volt és itt lakott családjával.
  • Szilágyi ház: Kossuth Lajos innen mondott beszédet, amelyben Debrecent a „Szabadságharc őrvárosának” nevezte, egy olyan városnak, amely a szabadságharc lángját mindig ébren tartja.
  • Református Kistemplom: egy módos debreceni polgár adománya tette lehetővé egy 1600 személyt befogadni képes templom építését. Egy orkán lerombolta a hagymaformájú kupolát, ezután az építészek a tornyot kupola nélkül, bástyaszerűen képezték ki. Azóta szokták a templomot „csonkatemplomnak” nevezni.
  • A Felszabadulási emlékmű-szökőkút: az 1944-ben itt felvonuló Vörös hadseregre emlékeztet. A szobor talapzatán a következő szöveg olvasható: „Az ő jövőjükkel köszönjük a felszabadulást”.
  • Kerámiakút: Magyarország legnagyobb kerámiakútja. A kút kerámia-elemei a Hollóházi Kerámiagyárban készültek. A kerámia kép a magyar nép honfoglalását ábrázolja. A kút fő figurája a főnixmadár. Egy egyiptomi legenda szerint ez a madár minden 500. évben tűzben elégette magát, majd hamvaiból újra feltámadt. Éppen ezért vált a város szimbólumává a főnixmadár. A főnixhez hasonlóan, a város is meg tudta magát mindig újítani a mindent felperzselő tűzvészek után.
  • A város címere: 180 000 üvegkerámia darabkából áll, amelyek Vicenzából származnak és a híres Muránói üvegmanufaktúra termékei. A címer átmérője meghaladja a 3 métert.
  • Kossuth-szobor: a szoborcsoport azokra a történelmi eseményekre emlékeztet, amelyek 1849-ben Debrecenben történtek. Az emlékmű Kossuthot, Magyarország kormányzóját abban a pillanatban ábrázolja, amikor fellelkesülten egy beszédet tart. Szacsvay Imre pedig éppen Magyarország Függetlenségi Nyilatkozatát írja alá.
  • Református Nagytemplom: Magyarország legnagyobb református temploma, a város jelképé vált. Péchy Mihály, a Reformátum Kollégium rajztanára tervezte. A tornyok magassága 61 méter. A templom belseje a kálvinista ízlésnek megfelelően egyszerű, puritán.
  • Líciumfa: a reformáció szimbóluma. A fa természeti ritkaságnak tekinthető, mert a Lycium halimifolium normál esetben egy bokor.